| |
The STUDIA UNIVERSITATIS BABEŞ-BOLYAI issue article summary
The summary of the selected article appears at the bottom of the page. In order to get back to the contents of the issue this article belongs to you have to access the link from the title. In order to see all the articles of the archive which have as author/co-author one of the authors mentioned below, you have to access the link from the author's name. |
|
| |
Abstract:
Romániában a katolikus klerikusok köréből békepapoknak tekinthetjük azokat, akik egy meghatározott időszakában (általában az 1950-es években) örömmel fogadták a szovjet uralmat és kommunista eszmét, s minden áron békés viszonyt kívántak kiépíteni az ateista rezsimmel. A szociális problémák megoldását ígérő kommunista eszmerendszer sokakat megszédített. A békepapok bármennyire is közreműködtek az egypártrendszerre épülő rezsim megerősödésében, mégsem nevezhetők teljesen az egyháztól elrugaszkodott papoknak. Azt kísérelték meg, hogy valamiképpen közös nevezőre hozzák az egyház iránti hűségüket és az állam iránti lojalitásuk szempontjait. Tévedésüket nem vették idejében észre: az egyháznak meghirdetett szabad működését, az alkotmány „biztosította” vallásszabadságot szó szerint és komolyan elhitték. Az állam részéről megnyilvánuló pozitívumokat egyoldalúan felnagyították, s az egyházban tapasztalt hiányosságokat, főleg a Vatikánról és a helyi egyházi vezetőkről terjesztett híreszteléseket még sötétebb színekben szemlélték. Nem akartak tudomást szerezni a vallásszabadság nevében elkezdődött vallásüldözésről. Ők hittek a népi demokráciának és a demokrácia vívmányainak. Megítélésük szerint a hivatalos állami törvények demokratikusak, csak azok kivitelezése folyamán „élnek ezzel vissza” a helyi hatóságok szervei. Ilyenszerű békepapnak tekinthető dr. Ópalotay János (1908–1986), a váradújvárosi Szent László plébánia lelkipásztora.
Kulcsszavak: békepapok, kommunizmus, Szent László plébánia, vallásüldözés, ateista rezsim.
|
|
